Ha egy szülő a gyermeket jogellenesen viszi el az országból, a másik szülő kérelmére a bíróság elrendeli a visszavitelt. A visszavitel megtagadását csak nagyon kivételes esetben lehet kérni.

Fontos elv, hogy a visszavitel megtagadását nem a szülő, hanem a gyermek sajátos körülményei indokolhatják. 

A jogellenes gyermekelvitellel összefüggő ügyekben gyakori, hogy a kérelmező arra hivatkozva kéri a bíróságot, hogy utasítsa el a visszavitel iránti kérelmet, hogy a gyermeket az eredeti országba való visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.  

Az a szülő, aki a gyermeket másik országba elhozta, gyakran hivatkozik családon belüli erőszakra, pszichikai vagy fizikai bántalmazásra, vagy arra, hogy a hátrahagyott szülő teljes munkaidőben dolgozott, így neki egyedül és elszigetelten kellett gondoskodnia a gyermekről, esetleg a hátrahagyott szülő pénzügyi függőségi helyzetet teremtett, amely őt kiszolgáltatottá tette.

Sok esetben azonban az ilyen állításokat megfogalmazó szülő nem tudja bizonyítani, hogy korábban rendőrségi feljelentést vagy más intézkedést tett a gyermek szokásos tartózkodási helyén a bántalmazó szülővel szemben.

Így az egyik szülő szava áll a másik szavával szemben.

A bíróságok általában nagyon szigorúan ítélik meg az ilyen helyzeteket, mivel a Hágai Egyezmény 13. cikke egy kizárólag kivételes körülmények között alkalmazható szabályt állapít meg.

A közelmúltban több olyan üggyel is foglalkoztam, ahol a gyermek visszaadását annak ellenére rendelték el, hogy az elvitelt megvalósító szülő bántalmazásra hivatkozott, és bizonyítani tudta, hogy a másik szülő a szóbeli vagy fizikai agresszív viselkedése miatt az együttélés lehetetlenné vált. 

Az egyik esetben a Skóciában élő szülők kapcsolata mély konfliktusokkal volt terhelt. A szomszédok is tanúi voltak a családon belüli verbális erőszaknak, többször kellett hívni a rendőrséget. A gyermekvédelmi szolgálat is figyelemmel kísérte a családot. Az apa azokban a napokban, amikor az anya a gyermekkel Magyarországra távozott, éppen előzetes letartóztatásban volt erőszakos viselkedés miatt, és szabadlábra helyezésének feltétele az volt, hogy nem léphet kapcsolatba az anyával. A Hágai Egyezmény szerint indult visszaviteli eljárásban az anya arra hivatkozott, hogy távoltartási végzés miatt nem is lett volna lehetősége megbeszélni az apával az elköltözést, és hogy őt és a gyermeket bántalmazás veszélye fenyegeti, ha visszatér Skóciába.

A bíróság ennek ellenére elrendelte a gyermek visszavitelét, mivel a skót gyermekvédelmi szervvel folytatott konzultációt követően meggyőződött arról, hogy a gyermek érdekében megfelelő védelmi intézkedések hozhatók Skóciában. 

A Brüsszel II B rendelet a Hágai Egyezménynél is szigorúbb szabályok alkalmazását írja elő, ha a szülő testi vagy lelki károsodásra, vagy más, a gyermek számára elviselhetetlen körülményekre hivatkozva kéri a visszaviteli kérelem elutasítását. 

Ha megállapítást nyer, hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállamban a gyermek mindenek felett álló érdekében megfelelő védelmi intézkedések hozhatók, a visszavitel nem tagadható meg.

A magyar bírói gyakorlat összhangban van ezzel az elvvel, amit a Kúria több döntése is megerősített. A Kúria több határozatában rámutatott arra, hogy nem a jogellenes elvitel megvalósító szülő, hanem a gyermek sajátos körülményei indokolhatják a visszavitel elrendelésének kivételes megtagadását. A visszavitel fogalmát pedig tágan kell értelmezni. A megsértett szülői felügyeleti jog visszaállítása ugyanis nem a szülők korábbi életvitelének helyreállítását célozza, hanem pusztán a gyermeknek a korábbi környezetébe való visszahelyezését.

Ebben a konkrét ügyben (Pfv.21034/2021/4. 62. oldal) az elrabló szülő azzal érvelt, hogy nem tud visszatérni az Egyesült Királyságba és nem tud megfelelő körülményeket biztosítani a gyermekeknek, mert már felszámolta az ottani életvitelét. Azt állította, hogy Angliában már nincs munkahelye és nem megoldott a lakáhatása, nem akar visszaköltözni, a gyermekeket pedig nem lehet az apánál elhelyezni. A bíróságok mindig rámutatnak - mint ahogyan ebben az esetben is -, hogy a szülő saját magatartása által teremtett helyzet nem tekinthető automatikusan a gyermek érdekeire hivatkozó elutasítási oknak. Ez nem vezethető le a Hágai Egyezmény 13. cikkéből. Valójában a Hágai Egyezmény célját sértené, ha a gyermek mindenek felett álló érdekét automatikusan összekapcsolnák az elrabló szülő saját magatartása által teremtett megoldhatatlan helyzettel.

Kapcsolatfelvételi oldalunkon keresztül elérhet minket, ha a gyermek külföldre költözésével, vagy a gyermek jogellenes elvitelével/visszatartásával kapcsolatos bármilyen kérdésben szeretne jogi tanácsadást kapni.